A cím idézet, József Attila: Óda című verséből való. Bizonyára sokan felismerik. Lillafüreden írta ezt a verset és hazatérve a költő úgy vélekedett, a világirodalom legszebb szerelmes versét írta meg. Ez a hasonlat mindig megérintett, remélem nem csak engem! Igen, a gyermek szeretete édesnyja iránt olyan magától értetődő, olyan természetes, a születésnél már jelen lévő… Tovább »
“Szeretlek, mint anyját a gyermek”
A cím idézet, József Attila: Óda című verséből való. Bizonyára sokan felismerik. Lillafüreden írta ezt a verset és hazatérve a költő úgy vélekedett, a világirodalom legszebb szerelmes versét írta meg. Ez a hasonlat mindig megérintett, remélem nem csak engem! Igen, a gyermek szeretete édesnyja iránt olyan magától értetődő, olyan természetes, a születésnél már jelen lévő… Tovább »
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innen, az üveghegy lábánál volt egy kicsi város. Na nem annyira kicsi, de nem is nagy, éppen csak volt benne néhány bolt és mozi, egy-két iskola és ovi, néhány busz és villamos, meg aztán emberek úgy 10-20 ezren. A házak magasra emelkedtek és a családok egymás fölött laktak,… 
Az üveghegy túloldalán, a búzamezők és árpatáblák mellett a kiserdő szélén élt Lillonka legidősebb bátyja: Oktáviusz. Mindig okkersárga zsakettet viselt és fura-uras kalpagot, ami leginkább egy fatörzsre emlékeztetett. Az erdőcske szélén, a galagonya bokrok alatt volt egy rafinált lakása, egy kivágott fa tuskójához hasonlított az ajtaja. Ám Oktáviusz nem egyszerű manó volt, hanem bogárcsősz…. 
Amikor belépsz valhová: köszönsz! Akik fogadnak valahogyan válaszolnak, reagálnak a jelenlétedre. Így tesz egy baba is, amikor felsír, köszön, tehát üdvözöld! Üdvözöld úgy, mint nagyon várt kedves ismerőst, legjobb rokonodat! Hiszen ez természetes is, ne fogd vissza magad! Fogadd úgy, mint a föld a napfényt, a virág a harmatot, igazi ajándékként! Mondd el neki… 