Mi az erdő?
ERDŐ 1.... Tovább »
Az erdő a gyerekek játéktere!
Az ember a természet része. Természeti környezetünket átalakítjuk – de, hogy elveszünk, vagy hozzáteszünk az rajtunk múlik! Rajtunk, azaz a szokásainkon, amik gyerekkorban alakulnak ki! Hagyhatjuk érintetlenül, elvehetjük kincseit és hozzászőhetünk meséket. Nagyapáink idejében nem volt szemét, mert semmi nem számított haszontalannak. Végiggondolva: ez valóban így is van, csakhogy rossz szokások rabjaivá váltunk, képmutatásból,… Tovább »
A szivárvány csőrű tukán
Egyszer volt, hol nem volt, valahol a zölderdő kellős közepében éldegélt egy szivárvány csőrű tukán madár szomorú magányban. Körülötte a zöld lomb sűrűje, mint egy örökké terített asztal, finom gyümölcsök, édes bogyók mindenfelé. Nappal bogarak raja kavargott a lombok között, éjjel denevércsapat vágott át a fák fölött. De szépséges madarunknak nem volt madár… Tovább »
“Szeretlek, mint anyját a gyermek”
A cím idézet, József Attila: Óda című verséből való. Bizonyára sokan felismerik. Lillafüreden írta ezt a verset és hazatérve a költő úgy vélekedett, a világirodalom legszebb szerelmes versét írta meg. Ez a hasonlat mindig megérintett, remélem nem csak engem! Igen, a gyermek szeretete édesnyja iránt olyan magától értetődő, olyan természetes, a születésnél már jelen lévő… Tovább »
Lillonka cicája
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innen, az üveghegy lábánál volt egy kicsi város. Na nem annyira kicsi, de nem is nagy, éppen csak volt benne néhány bolt és mozi, egy-két iskola és ovi, néhány busz és villamos, meg aztán emberek úgy 10-20 ezren. A házak magasra emelkedtek és a családok egymás fölött laktak,… Tovább »
A bogárcsősz
Az üveghegy túloldalán, a búzamezők és árpatáblák mellett a kiserdő szélén élt Lillonka legidősebb bátyja: Oktáviusz. Mindig okkersárga zsakettet viselt és fura-uras kalpagot, ami leginkább egy fatörzsre emlékeztetett. Az erdőcske szélén, a galagonya bokrok alatt volt egy rafinált lakása, egy kivágott fa tuskójához hasonlított az ajtaja. Ám Oktáviusz nem egyszerű manó volt, hanem bogárcsősz…. Tovább »
Az elfogadás
Amikor belépsz valhová: köszönsz! Akik fogadnak valahogyan válaszolnak, reagálnak a jelenlétedre. Így tesz egy baba is, amikor felsír, köszön, tehát üdvözöld! Üdvözöld úgy, mint nagyon várt kedves ismerőst, legjobb rokonodat! Hiszen ez természetes is, ne fogd vissza magad! Fogadd úgy, mint a föld a napfényt, a virág a harmatot, igazi ajándékként! Mondd el neki… Tovább »
Neveljünk Jó Gyerekeket!
Kedves Olvasó! Szeretettel üdvözöllek a Gyerekerdő-Kerekerdő oldalán! Az oldal neve többszörös szójáték: az erdőn érthetjük a fák sokaságát, vagy a gyermekek sokaságát. Az első esetben a természetben járunk, a második esetben a gyerekek együtt mozgó csoportjaira csodálkozhatunk rá! Hasonló-különbözőségeikre ! (vagy inkább különböző-hasonlóságaira?) 24 év tanítói tapaszlat azt mondatja velem, hogy mindkét eset igen izgalmas… Ezt az összetett… Tovább »
